Baleset részletek

Súlyosabb következményekkel járó utoléréses baleset történt 1937. július 12-én Vecsés és Üllõ állomások között. A 324,164 pályaszámú egyenes állású mozdonnyal, 143 tengely – ebbe bele tartozott a hidegen továbbított 459,018 pályaszámú mozdony is –, 1032 tonna terheléssel közlekedõ 698. számú tehervonat a 3-4. számú térközõrhelyek között szétszakadt, 9 kocsija a 2920. számú szelvényben megállt. Ezt nem észlelte sem a vonat személyzete, sem a 4. számú blockõr, aki a 698. számú vonat általa vélt teljes elhaladása után arról visszajelentést adott a 3. számú blockõr részére. Az õr, mivel az általa kezelt 7. számú térközjelzõt a berendezés hibája miatt nem tudta kezelni, a 720. számú, Szegdre tartó személyvonat részére a jelzõ mellett „elõre” jelzést adott. A vonat ennek megfelelõen folytatta útját. A pályában lévõ bal irányú ív, a felhõszakadásszerû esõ és éjszakai sötétség miatt – az ütközés 23 óra 57 perckor történt – a vonatot továbbító egyenes állású 328,652 pályaszámú mozdony vezetõje a 4. számú blockõr által kezelt jelzõt nem látta, ezért rátüzelést végzõ fûtõjétõl érdeklõdött, látja-e már a jelzõt. Utóbbi kitekintve, miután szeme megszokta a sötétséget a jelzõt nem látta és ezt közölte is a mozdonyvezetõvel. Néhány pillanattal ezután egy vörös és egy fehér „világú” lámpát pillantott meg, majd azt is észlelte, hogy a fehér lámpát körbe forgatják. Azonnal elkiáltotta magát „hadd álljon!”, mire a mozdonyvezetõ bal kézzel elzárta a gõzszabályzót, jobb kezével pedig „rávágta” a gyorsféket. Mintegy 40 méterre lehettek a vonat végétõl, mikor a mozdonyvezetõ is meglátta a sötét árnyat, amit személykocsinak vélt. Felordított, hogy „Vincze, most meghalunk” (a fûtõt Tombácz Vinczének hívták), ezután még hallotta a koppanást, majd néhány perc múlva úgy tért magához, hogy mindkét kezével egy távírda oszlopot szorított. Ezután a fûtõje keresésre indult, akit a mozdony bal oldalán kisebb sérüléseket szenvedve, de beszorulva talált meg.
Az ütközés következtében a 328,652 számú gép összes tengelyével siklott és a tehervonatban utánfutóként közlekedõ CFR cégjelzésû ABALD 30470 pályaszámú hazatérõ, leólmozott kocsiba fúródott, mely két hátsó tengelyével kisiklott és a mozdonnyal együtt súlyosan megrongálódott. (A jármû utóbb a MÁV-hoz került, ebbõl épült az ABa 2701 pályaszámú kocsi.) Az utolért tehervonat több kocsija kisiklott, felborult és súlyosan megsérült. A személyvonat több kocsija kisiklott és kisebb-nagyobb mértékben rongálódott. A kalauzkocsiban utazó vonatvezetõ és a kirakó meghaltak, a vonat kezelõje súlyosan, 13 utasa könnyebben megsérült. A sérülteket egy vonaton utazó orvos, valamint Vecsés és Pestszentlõricz állomás pályaorvosai látták el. A kisiklott és felborult jármûvek mindkét vágányt elzárták. A bal vágány 11 órakor, a jobb vágány 16.50-kor szabadult fel, addig a vonatok kerülõ útirányon, illetve átszállással közlekedtek.
Üllõ állomás az 1720. számú személyvonatot a II. sz. vágányon akarta áthaladtatni. A vonat részére a forgalmi szolgálattevõ 23.11-kor feloldotta a kijárati, majd a bejárati jelzõt is. Ezután vette észre, hogy a bejárati oldal váltókezelõje a bejárati vágányutat nem tudja lezárni. Közös erõfeszítéssel, hosszú idõ után ez végül sikerült, így az 1720. számú vonat menetrend szerinti idejében áthaladt az állomáson. Ezután a váltókezelõ a bejárati jelzõmezõt nem tudta lezárni, így a 4. számú blockõrnek sem tudott feloldást adni az 1760. számú gyorstehervonat részére. A szolgálattevõ mindenféle praktikákkal próbálkozott, de a berendezés ennek ellenére sem mûködött rendesen. A blockõr felé, annak sürgetésére úgy rendelkezett, hogy miután a 4. számú õrhely és az állomás között a pálya szabad, az 1760. számú vonat a 4. számú blockõr-helynél kézi jelzéssel elhaladhat. A 328,673 pályaszámú mozdonnyal, 87 tengely 677 tonna terheléssel, kézifékezéssel közlekedõ 1760. számú vonat 23 óra 28 perckor megállt a 4. számú térközõr által kezelt 9. számú térközjelzõ elõtt, ahonnan a térközõrtõl kapott szóbeli értesítés és kézi jelzés alapján 1 percnél rövidebb tartózkodás után tovább indult, majd „szabad” állású bejárati és kijárati jelzõk mellett rendben áthaladt Üllõ állomáson. Miután a vonat a 4. számú blockõrhelynél „megállj” állású jelzõ mellett haladt át, az a 3. sz. blockõrhelynek feloldást adni nem tudott. A 698. számú vonat menetjelzésének vételekor a 4. számú blockõr telefonon engedélyt adott a 3. számú blockõrhelyen szolgálatot teljesítõ õrnek, hogy a vonat a 3. sz. blockõrhely mellett kézi jelzéssel elhaladhat. Ez 23.45-kor meg is történt.
A 9. sz. térközjelzõt a blockberendezés hibája miatt kezelni nem lehetett. Üllõ állomás forgalmi szolgálattevõje engedélyt adott a 698. számú vonatnak azzal, hogy a pálya az állomásig az 1760. számú vonat után szabad, a 698-as a 9. számú térközjelzõ mellett kézi jelzéssel elhaladhat. Az engedély birtokában az õr a jelzõ továbbhaladást megtiltó állása miatt már fékezésben lévõ, de még meg nem álló vonat részére „elõre” jelzéseket adott, melyet észlelve a vonat gyorsítani kezdett. Feltehetõen a még részben fékezõ vonat megrántásakor a szerelvény szétszakadt, így az utolsó 9 kocsit már csak a lendülete vitte tovább. A vonat és a mozdony személyzete rántást nem érzett, a téren tartózkodó térközõr pedig harangjelzést hallva bement az õrhelyére arra gondolva, hogy valamilyen a forgalommal kapcsolatos rendelkezést kap. A vonatot így nem figyelte meg, így azt sem észlelte, hogy annak végén nincs zárlámpa. Amikor a telefonbeszélgetést befejezve ismét a térre ment, felnyitotta a sorompót, mert az elõtte felsorakozott szekerek kocsisai már nagyon zúgolódtak. A 698. számú vonat zárjelzõit nem látta és azt sem vette észre, hogy õrhelyétõl 700 méternyire a vonatról leszakadt vonatrész megállt. Amikor a 3. számú õr a 720. számú vonat részére engedélyt kért, azt anélkül megadta, hogy Üllõ állomástól az elõl haladó vonat teljes egészében történt megérkezésérõl értesítést kapott volna. A menetjelzés vétele után Üllõ állomás jelentkezett, aki tájékoztatta, hogy az 720. sz. vonat a térközjelzõtõl csak szóbeli felhatalmazás után indulhat el. Erre a blockberendezés hibája miatt volt szükség. Az állomás ugyanis emiatt csak a II. sz. vágányra tudott vonatot fogadni. A 698. számú vonat azonban Monorig már nem tudott leközlekedni anélkül, hogy a követõ vonatot megkésleltetné, így a forgalmi szolgálattevõ azt tolatással az I. számú vágányra akarta átállítani, hogy utána a 720. sz. vonat a II. vágányon áthaladhasson. A 4. számú blokkõr a közlés vétele után a durrantyúkat magához véve a 720. számú vonat elé indult, hogy azt a jelzõ elõtt megállítsa, de leraknia azokat már nem sikerült, mert a vonat eközben az elõtte álló 9 kocsiba beleütközött. A kocsicsoport ekkor ismét szétszakadt, az arról megfutamodott 6 kocsi végül a 2931 számú szelvényben állt meg. A balesetet a térközõr okozta, mivel visszajelentést adott anélkül, hogy meggyõzõdött volna az elõl haladó vonat zárjelzõjének meglétérõl.

Forrás:
MÁV Központi Irattár AC.10340 számú doboz 11207/1937 és 12105/1937 számú ügyiratai
Magyar Országos Tudósító 1937.07.13. 5. kiadás (10.50)
Magyar Országos Tudósító 1937.07.14. 34. kiadás (1.20)
Magyar Országos Tudósító 1937.07.15. 17. kiadás (19.30)
Ceglédi Kisgazda 1937.07.18.